Egy pillanatig sem gondoltam volna délután háromkor amikor először nyitottam ajtót valakinek, hogy 12 óra múlva elgondolkozom azon, hogy fejbe lövöm magam.
Egy haldokló fiú teste fölött gubbasztok és nem tehetek érte semmit, és nem is igazán van már kedvem. Olyan sokat veszítettem ma, nem érdekel még egy. Nem érdekel… csak állok. Üres szemmel. Annyira fáj.
White Lady… istenem elég volt… mégcsak a gyilkosait sem találom… az elmúlt fél órában nem tudom mi történt… ki vagyok én egyáltalán, hogy tudjam. X-tasy halott. Kedveltem. Mimosa is… azt hiszem, hogy baszhatom azt, hogy lelépjek innen. Nade. Lucy és Murdock élnek. Tom is jól van, hiszen fegyvert fog rám. Nem tudom mi baja van.
Legalább a Siren nevű lány rendben van és a fiú vele Yuzuru… rendben vannak. Remélem segített valamit a gyógyszer amit beadtam neki. Velük kellett volna maradnom, akkor még Mimosa és White Lady bátyja is élnének talán.
Lucy egyértelműen valamilyen harci drog hatásának az utolsó pillanatait éli, inkább nem mozgok. Elindulok megkeresni a prófétát, állítólag ismerte a gyereket aki most vérzett ki mellettem. Szegény fiú.
Hullákon lépek át. Az ott a folyosón Mimosa volt… vágások és lövésnyomok.
A prófétát nem érdekli az egész. Csodás. Hát visszamegyek. Aludnom kell. Még néhány szót váltok a többiekkel, majd bebaszom az ajtót és alszom. A klinikán legalább nincs egy hulla…
Násnap ugyan ilyen üresen ébredek. Fájdalmas az egész. A térdem mintha kőböl lenne, de amint leteszem a földre és elindulok a reggeli rutinomat elvégezni, már köszönt is a jól ismert sajgás. Hát, ez is mutatja, hogy élek, meg igazi vagyok.
Egy nagy bögre kávé, egy sírós nyöszörgés és Lucy felébresztése után neki is állok annak, amit muszáj elvégezni, mert enni is kell valamiből. Kicsit távoli minden. Elgondolkodom, hogy majd este beugrom White Lady-hez, aztán a fejemhez kapok, összeszorul a torkom és tehetetlen düh önt el. Mire észreveszem, hogy mi történik, már kontroll nélkül sírok. Lucy megpróbál beszélni hozzám, de ő nem a legjobb a vígasztalásban én pedig nem vagyok vígasztalható állapotban…
Aztán a könnyek is elapadnak, a dühöm is elhalványul, és folytatom a munkát. Kopognak. Murdock az, odaadom neki az adagot, behívom egy teára, majd ezzel a lendülettel megvizsgálom a lőtt sebet a lábán tegnapról. Szépen gyógyul, csinálta amit mondok neki, szóval pár nap múlva egy hegen kívül kuyta baja sem lesz. Kutya… az is halott, ahogy hallottam, öngyilkos lett tegnap. Eggyel kevesebb hangos szomszéd… a chipnél nincs ott a RAMS nevű kölyök… meg a fonott hajú doki is halott. Állítólag azzal adagolta túl magát, amit én adtam el neki… szomorú azt hiszem… Siren túlélte, csak férfi testben, a próféta hazament azt hiszem… nem is fontos.
Mély levegőt veszek és kinyitom az ablakot, mert marha büdös van, majd elindulok a szokásos sétámra. A halottakat elvitték, a ház és az utca rongálódott részeit javítja a kevés túlélőnk.
Azt hiszem egy darab belőlem örökre a tegnapi napban maradt, de… minden kezd újjáépülni és az élet megy tovább.