Megint egy álom, aminek a végén Speedy mosolyát az ébresztőóra undok pittyogása száműzi vissza a sötétbe. Öt éve már, hogy az öcsém csak álmomban mosolyog, azt is egyre ritkábban. Visszamennék, de nem lehet, próbáltam elégszer. Nem marad más, irány a daráló! Festek magamnak egy új arcot, Sally Berger lassan eltűnik Madame Mimosa álarca alatt. Vajon lenne, aki smink nélkül megismerne? Talán csak a hangomról? Egyáltalán az enyém még a hangom? Á, ostobaság, nincs idő ilyesmin gondolkodni, vár a daráló, aztán hátha lesz benne valami jó is.
A darálás persze be is indul, magassarkú felvesz, mosoly felvesz, még egy utolsó táncpróba, aztán jönnek a vendégek. A Pengéknek mindig örülünk, a következő vendégnek viszont sokkal kevésbé… Mr. Pi az és beszélni akar. Négyszemközt. A vascsövet kérésre sem hagyja kint az iroda előtt.
Ő az első bonyodalom a napban, vaskosan megalapozza a hangulatomat, hogy 5000 eddyt szeretne látni tőlem egy óra múlva. Ha nem fizetek, az újabb hitel, újabb kamat, kettőt pislogok és 8000 lesz belőle. Átvillan az agyamon a kép, ahogy nemet mondok, mire a vascső lecsap négyszer-ötször ugyanoda, szilánkosra törve például a kéztőcsontjaimat… inkább időt kérek és kapok. Egy óra. Honnan szedjek ötezer eddyt egy óra alatt?
Látják rajtam a klubban, hogy valami nem oké, fene a fajtámat, hogy okos embereket alkalmazok… Meg akarom oldani egyedül, nem az ő dolguk, igaz, hogy a hitelt a Flat/line megvételére vettem fel annak idején, de a saját hülyeségem miatt nem tudtam még visszafizetni. Nem az ő dolguk lenne. De nincs más megoldás, el kell mondani. Moirának, benne megbízom, Mr. Bones-nak, mert előtte úgyse tudom sokáig titkolni, Xtasy-nak, mert nem bírom állni a tekintetét… Mi van ma velem?
Legnagyobb meglepetésemre nem lesz puccs a dologból, hanem elkezdik összehordani nekem a pénzt, én pedig nekiállok infót gyűjteni, amivel gyengíthetem Mr. Pi alkupozícióját. Természetesen az első út Adrienhez vezet, szegénykém kivan, pedig még alig indult be a nap. Leküldök neki egy italt és olyan postást választok hozzá, aki segíthet neki a stresszoldásban, végül is mire vannak a barátok? Nem mintha olyan fényes barát lennék.
Megy tovább a daráló, mindenki akar tőlem valamit, Pi-t mindig sikerül elkerülni, csak remélhetem, hogy nem írja hozzá a számlámhoz minden látogatását, pocsék uzsorás lenne, ha nem tenné, és nem az, de reménykedni még egy kurvának is szabad, nem?
Mr. Lovejoy is felugrik egy menetre, régi törzsvendég, talán a legrégebbi, akire mindig lehet számítani, ha épp a környéken van… rohadtul kell a pénz, mégse visz rá a lélek, hogy többet kérjek tőle, mint szoktam.
Aztán Honey, a tékozló leány hazatérése. Basszameg. Nincs jól a csaj, látszik a szemén, hogy csúszik szét és retteg az életéért. Azt motyogja kelletlenül, de őszintén, hogy igazam volt, amikor azt mondtam, ne higgyen a mocskos korpóknak. Nem tölt el elégtétellel, bármennyire is vágytam rá, hogy egyszer ezt mondja. Speedy öt évvel ezelőtti szavai visszhangoznak a fejemben, “Vigyázz a lányokra és a Klubra”... lényeg a lényeg Honey Flatline-os lány, akármi történt is azóta, szóval elkezdek gondolkodni, hogy segíthetnék rajta.
Lemegy az első fellépés, minden rendben, viszont nem húzhatom tovább, el kell mennem Mr. Pi-hez tárgyalni, viszem magammal White Lady-t, hátha az meglágyítja a szívét. Úgy tűnik igen, sikerül egy egészen élhető ajánlatot kialkudni. Megnyugszom, csak azt sajnálom, hogy elszaladt az idő és lemaradtam Honey előadásáról. Hírek, találgatások, ajánlatok, de nekem menni kell fellépni, tíz percem van.
Mikor visszaérek a klubba, egy ártatlan pletyka fogad egy futárról, akit megerőszakoltak és megöltek egy BD kedvéért… kifut a lábamból minden erő, remeg a kezem, újra 12 éves vagyok, újra jön felém a nevelőapám, újra ott van a fején az ormótlan BD-felvelő, újra ott van az émelyítő vigyor az arcán, újra gombolja a nadrágját, újra bántani fog… de nem, nem, nem, már nem az a kislány vagyok, nem lehetek, Madame Mimosa vagyok, aki a saját klubjának korlátjába kapaszkodva küzd a zokogás ellen. Odatámolygok a pulthoz, Johnny Bones együttérző hümmögéssel tölti a töményet, aztán a másodikat is, lehajtom, megigazítom a sminkemet, kilibegek a színpadra. Nem az a kislány vagyok, hanem Madame Mimosa, aki maga dönti el, ki, mikor, és mennyi pénzért használhatja ki. Az a két Sárkány pedig nem érdemli meg, hogy éljen.
Innen már csak lefele van. Mr. Pi érkezik az üzenettel, hogy a Sárkányok vezére volt az, aki annak idején tönkretette Pill életét és majdnem megölte, most pedig szeretné befejezni ezt és ehhez az én segítségemet kívánja megvásárolni… Amit nem tud, hogy hamarabb adnám el magam, mint bármelyik alkalmazottamat, és az adósságom rendezése amúgy is jó úton halad. Szerencsére Mr. Pi is a mi oldalunkon áll, szövetkezünk, a sama azt fogja hinni, ő állít Pillnek csapdát, de fordítva lesz. Végtelen tervezés, szervezés, Valentine megpróbál figyelmeztetni, a kritikus pillanatban vissza akar tartani, szegény Valentine nem ért semmit, egy csípős megjegyzéssel kikerülöm és megyek oda, ahol egy emberem élete dől el éppen…
Amikor Mr. Grotius, aki higgadt szakértelmével már kihúzott párszor a szarból, közli hogy épp a keresztfia halt meg itt a szőnyegemen, komolyan megsajnálom. De változtatni nem lehet, a megboldogult bandavezér magának kereste a bajt. Legalább megpróbálom ezzel nyugtatni magam. Biztosítom az ügyvédet az együttműködésemről és kezébe adom a béketárgyalások intézését.
A daráló persze nem áll meg, dolgokat kell intézni, Xtazy mosolyogva az orrom alá nyom ezer eddyt, jeges kéz szorítja a szívemet, mert basszus ez a srác halni megy, de nem tarthatom vissza, egy sárkánytól kell megtudnom, hogy Siren a klinikán fekszik… Egy áron alul szerzett kiberpszcihózis-blokkolóval felszerelve rohanok fel, menthető, csak egy istent kell megölni hozzá. Mi az nekünk, Moira, Twister és Johnny a dokik segítségével simán megoldják. Közben csendesen meghal mellettünk egy orvos, szinte észre sem veszem, annyi emberért kell aggódnom. Jön egy üzenet, Xtazy küldi a túlvilágról, csak azt tudom remélni, hogy értelme volt, közben persze megszakad a szívem egy kicsit, de még bírni kell, megjön Yuzuru, oké, akkor legalább Siren biztos rendben lesz. Hagyom, hogy odaüljön mellé. És akkor valaki bejön, hogy a göndör hajú táncos csaj meghalt.
Moira. A neve Moira, Speedy-vel közösen választották ezt a nevet, de nem ez a lényeg, rohanok, ahogy a magassarkúba beledagadt lábam bírja a lépcsőn, Moira nem halhatott meg, és mégis ott fekszik a lépcső alján, mellette Twister, legalább együtt voltak, de miért van itt ennyi vér, miért érkeztünk túl későn, nem igaz, hogy ennyi orvos van itt és egyik se tud segíteni… Észreveszem a puskát a kezemben, ami csak úgy nálam maradt. Ki ölte meg őket? Valaki az Entertech-et emlegeti, valaki a Sárkányokat. Nekem már mindegy. Megyek, hogy halomra lőjem az első szembejövőt. Aki épp Mr. Pi, na jó, őt mégse lövöm le, bár egy ponton az álla alá szorítom a fegyverem, Grotius egy mondatfoszlánya dübörög a fejemben, "a Sárkány-vezért tőrbe csalták", és én mindig csak Pi-n keresztül beszéltem velük, mi van, ha az egészet ő kavarta, mi van ha kihasznált, mi van ha azért haltak meg a barátaim, mert rossz embernek hittem… Magyaráz, nem látom a szemét, csak magamat a tükrös szemüvegben. A fegyverrel nyomatékosított kérésre persze leveszi, látom mögötte azt, amit látni akarok. Őszinteséget. Megbánást. Félelmet. Mennék tovább, de valaki elkezd ránk lőni és Pi úgy lő vissza, hogy a hátamat védi. Kérdezi, hogy most már hiszek-e neki, mondom, hogy igen, ösztönösen nyúlok az arca felé, hogy ha a szavakat már nem is hallja, az érintésből megértse… Késő. És nekem is. A fegyverem becsődöl, cserben hagy.
Hideg a beton, érzem a neccharisnyán keresztül. Mi lesz Speedy-vel, ha most meghalok? Mi lesz a klubbal? Nagyon fájnak a sebeim és nagyon nagyon hideg van. Egyre hidegebb. Lépteket hallok. Légyszi, lehetne, hogy Pill az? Mr. Bones? White Lady? Lovejoy, vagy valamelyik másik Penge? Adrian? Akár Valentine? Talán még összekaparnak. Egy fehér hakama úszik be a képbe, a másik Izumi, akit csak látásból ismerek. Jogos bosszút emleget diadalmasan és a bátyját. Most kezdjem el neki magyarázni, hogy a srác kezdte? Nincs értelme, amúgy sincs rá erőm. Csak felemelem a középső ujjamat és jön a sötétség.