A sivatagi város felett úgy szürkéllett az ég, mint a televízió képernyője adásszünet idején. Az emberiség zsíros szagú terpeszkedő, föld kérgébe mohón harapó várospókjaival ellentétben Timbuktuban állni látszott az idő - az eget nem borították be csodás termékeket és vadonatúj szolgáltatásokat hirdető, lézerrel felhőkre vetített reklámfüzérek, nem vette birtokba az utcákat a vad ritmussal gyomorba kapó zene, és az abban üdvözülést kereső tömegek nehéz levegője, nem volt otthona álmoknak, és reményeknek - egy időkapszula volt, ahová szebb korok emlékei jártak pihenni és elfelejtődni, egy olyan hely, amely megérdemelten volt a világ végének szinonimája az irodalmi nyelvezetben.
A meleg levegőtől nehéz éjszakában egy ember szorongatta a kezét, ahogy próbálta visszanyerni kontrollját a teste felett, amit a fájdalom ragadt el tőle. Törött. - gondolta Valentine, miközben ép kezével, falhoz kuporodva dédelgette sérült ujjait. Pár másodperce még ő maga csapkodta ökleit a falhoz, de a Fekete Sárkányok többi, igazi tagjával ellentétben neki sosem mutatták meg, hogy hogyan kell úgy ütni, hogy ne magának okozzon sérülést, hanem annak, akinek az ütést szánja. Sérülésének okozója, és eseti ellensége egy valamiféle homoktéglákból összerakott épületféle volt, amin cirkalmas, jobbról balra olvasható krikszkrakszok hirdették eredeti funkcióját, azonban az idegen írásjelek nem álltak össze értelemmel bíró szavakká az ex-divatmodell fejében. Ahogy minden érintésre összerezdült a jobb karja, és a fájdalmat kísérő adrenalin újabb ostorcsapásként futott végig testén, őrületben forgó elméje hirtelen kitisztult.
Motorral, hajóval, eurodolláral és nyers akarattal tényleg eljött Timbuktuba, nem csak egy vízió és rémkép volt. A helyiek elmondták, hogy Timbuktu egykor a tudás központja volt, ahol a világ teremtőjének szent tanításait gyűjtötték össze és elemezték pallérozott elmék, és csak az itt virágzó várost gyarmatosító nyugat, és főleg a franciák gondolták ezt a világ végének, mert egy egészen másik világnak a közepe is volt. Valentine emlékezett rá, hogy a helyiek tanítása szerint hét mennyország volt, és az elsőt, ha tiszta az ég, akkor láthatjuk, és rácsodálkozhatunk szépségére, és az azt ékesítő égistestekre. Vajon mennyire sejtik, hogy most, hogy az ember elérte az első mennyországot, telerakta szeméttel, műholdakkal, és hazug pózokkal és pornóval tette nehézzé benne az étert? És vajon mit kezd a többivel, ha elérI? - Ezután azonban gyorsan gondolatmenetet is váltott, visszaterelte elméjét abba a vágányba, ahol az elmúlt egy-két napban folyamatosan robogott előre.
Két hónappal ezelőtt még annyira rendben volt minden. - gondolkodott magában Valentine. Egy ideje feladta azt, hogy figyelje, hogy csak magában beszél-e, vagy tényleg kihallatszik, gyakran amikor nem figyelt, ajkai formálták a szavakat és mondatokat, amik épp átsuhantak képzeletében, olykor-olykor hangszálai is csatlakoztak hozzá, mintha a környezetének magyarázná az életét, érzéseit, aktuális helyzetét, pedig magának sem tudta koherensen összeszedni. Egy ideje már nem. Helyzetével tisztában volt, de az ominózus este óta eltelt pár hétben gyorsan romlott helyzete a józanságért folytatott küzdelemben, és bár érteni értette helyzetét, a komolyságát már nem tudta, vagy akarta a helyén kezelni. - Szóval így lesznek a metrón hangosan motyogó őrültek!
Nemrég még ordibált, múltjából mindenféle neveket kiabált az éjszakába. Azok neveit, akikkel először a Flat/line immáron végleges pusztulásának estéjén találkozott, de főleg azokét, akiket utoljára láthatott akkor. - A Fekete Sárkányoknál okén mentek a dolgok. Nem jól, de okén. Pénzért cserébe megvédtük emberek üzleteit és érdekeltségeit, és noha előfordult, hogy attól védtük meg őket, amit tettünk volna velük ha nem fizetnek, de ezzel együtt is ebben a kaotikus világban egy szilárd, kiszámítható becsületkódex alapján cselekedtünk, ezzel valamiféle stabilitást adva a környezetünknek. - Valentine jó volt abban, hogy hitegesse magát. Életének döntő többségében hasonlóan racionalizálta a cselekedeteit, hol másokat, hol a környezetet hibáztatva, mentális akrobatikájában és logikai lólépéseiben mindig volt az a véletlen, megszokás, kulturális sajátosság, vagy a helyzetek különleges összjátéka, ahol az ő lépései szükségszerűek és magától értetődőek voltak, sőt, ha úgy tetszik, a kegyelem egy fajtája, amit társai felett gyakorolt. Néha el is fogta a düh, hogy nem értékelik a többiek, hogy ő mindent megtesz értük, ők pedig csak panaszkodnak, hiszen nem értik Valentine döntései mögött húzódó összetettséget.
Az utóbbi időben azonban, és különösen most, a fájdalom szülte tiszta pillanataiban ezek az etikai mazsorettezések nevetségesnek, és szánalmasnak hatottak számára, nem állták meg a helyüket, éjszakánként és magányos pillanataiban kísértették őt. Időről időre bevillant neki Mimosa arca. Bár a legtöbben már Madam Mimosaként ismerték, Valentine emlékeiben sokkal dominánsabb az a Miss Mimosa, aki még nem tulajdonolta a klubot. Gyötörte ez a kép, mert felelősnek érezte magát érte. Időről időre szemébe ötlött az először fiatalos arc, és csillogással teli szemek, meg az a tettrekész, életre éhes hangsúly, ahogyan a lány hosszú éjszakákon át ecsetelte, hogy majd milyen ruhatervezők alkotásaiban fog menni a kifutóra, és hogy majd a kapott pénzből milyen egzotikus tájakra fog utazni, meg emlékszik a saját hangjára is, ahogy mindkettejük meghallgatását-megtekintését leszervezte a StarStrucknál, és a saját hangja, ahogy Mimosa “Mikorra kell menni?” kérdésére mosolyogva, és szándékosan a rossz időpontot mondta. Egy hely volt a StarStrucknál. Mégsem várhatja el tőlem senki, hogy feláldozzam az egyetlen kitörési lehetőségemet valamiért, amit barátságnak is alig lehet nevezni. Ezek után ami kettejük között volt, azt semmilyen módon nem lehetett barátságnak nevezni, de előtte is csak egyoldalú lehetett, hisz Valentine akkor még nem látott mást Mimosában, mint valakit, akinek az elméjét saját javára tudja felhasználni, és akinek cerebrális emlőiből kreativ ruhaösszeállításokat, ötletes színkombinációkat, eredeti formákat, és újszerű beállásokat lehet fejni. Visszagondolva Mimosa lelkesedése, a kifutókról és egzotikus tájakról Valentinet is magában foglalta, hiszen a lány szerint természetesen együtt mentek volna a hírnév világába. Több évnek kellett eltelnie, mire összeborulhattak, és egy átbeszélt éjszakán sorsaik katasztrófája fölött közösen lamentálhattak - a StarStruck becsődölt a hírhedt Monochrome adatszivárogtatásainak hála, így valójában soha nem volt kiugrási lehetősége egyiküknek sem. Ha nem csődölt volna be a StarStruck, akkor soha többet nem álltunk volna szóba egymással. A katasztrófának hála enyhült Mimosa haragja, talán szánalommá? Barátsággá nem. Hiába kértem bocsánatot, valamelyest enyhítette a helyzetet, de utána sosem nézett rám ugyanúgy.
Két hónapja látta utoljára Madam Mimosát. A Flat/line aznapi nyitása után pár órával még fel is lépett. Mozdulatai szebbek voltak, mint valaha, a formák és lépések, anyagok és szabások, a smink és fények, valamint az épületszerkezet-rengető basszussal bíró zene kakofóniája egy technicolor neonban ázó Toulouse-Lautrec festménnyé olvadt össze. Nem boldog. A szemében meghalt az a szikra, az az életre való éhség. De ha megkérdezném, azt mondaná, hogy rendben mennek a dolgok, van elég vendég. A férfi elméjében több kép is élénken él az estéről. A festménnyé összeálló táncos előadás után az Xtazy művésznéven utazó hímringyó számolt be neki arról, hogy a klub tetemes adósságot halmozott fel, és a madam őket és társait sanyargatja. Ha rá gondol, még érzi a büszkeséget, hogy fegyverek nélkül egy mosollyal és húsz eurodollárral szedte ki Mr. Pi-ből a tartozás mértékét, és persze azt is, hogy mi Mr. Pi terve arra az esetre, ha a klub nem fizet. Fejében még élénken pörög az a megbocsátásért zajló versenyfutás, ahogy próbál minél gyorsabban pénzváltásból, ígéretekből, apróbb hazugságokból összeharácsolni annyi pénzt, hogy ő lehessen az, aki kifizeti Mimosa adósságát, és ha kell, megóvhassa őt sajátjainak puccskísérletétől, és persze a csalódottság, amit érzett, amikor Mimosának mindezen problémákat sikerült nélküle megoldania. Csalódott vagy, mert akit állítólag kedvelsz, és akinek aggódsz a sorsáért megoldotta a bajait. Szép ember vagy, mondhatom. Nem is lettél jobb ember. Ugyanilyen határozottsággal él benne az a lesújtó hangsúly, amiben Mimi egy fél mondatba összesűrítve vetette oda Valentine életének legnagyobb fájdalmát: “Neked nincsenek is barátaid, Valentine”. Áucs.
Az, hogy nem kapott feloldozást Mimosa ellen elkövetett árulása alól, az aznap este véglegessé is vált, mert a nő a Metroplexben éjjel folyó számtalan tűzpárbajok egyikében életét vesztette. Kihűlt testének látványa menthetetlenül kínozza Valentinet, mert a nő valóban kifogyhatatlan tárháza volt az esztétika tudományának, tudása és tehetsége méltatlanul lett elpazarolva, és munkássága ebek harmincadjára vetve. Mielőtt Valentine maga mögött hagyta volna BAMA-t, a fülébe jutó pletykák szerint ugyan a klub megmarad, de más tulaj mellett más név alatt is fog futni, örökre maga alá temetve Mimosa örökségének utolsó szilánkját.
Valentine emlékszik, hogy ezek után meglovasított egy motort a szerte-széjjel található holttestek valamelyikéről leemelt kulccsal. Talán a Pengék valamelyik tagjáé lehetett, de Valentine nem volt ismerős a nomádok járműveiben, így valójában nem tudhatta, hogy kinek a gépe zakatolt alatta. Akkor és ott, a szerek hatása alatt és a halálközeliségtől és a veszteség érzésétől felspanolva azt remélte, hogy valaki utána jön, és végez vele. Fatalista képzelgései, ahol a többi Sárkányhoz hasonlóan egy utolsó nagy dobásban odaveszik, magával rántva gyilkosát és még párakat a pusztulásba, nem valósultak meg, nem kergette senki. Nem állt meg, zsebe tele volt tömve pénzzel, és miután amfetamintól fűtött halálvágya lecsengett, új célt fogalmazott meg magában: El kell jutnia Timbuktuba, hiszen megígérte.
Pár éve a StarStruck becsődölése után, újabb lehetőségek, és a maradék divatkarrier után kapkodva káros és önpusztító megküzdési módok sorát választotta. Bár Timbuktuban a falat támasztva, kezét dédelgetve már ez is nevetségesnek és távolinak tűnt, még élénken emlékezett, ahogy hajtogatta magának a tükörben, újra és újra: Csúnya vagy és kövér, le kell fogynod! Nem telt el nap, ahol minden étkezésnél ne hallotta volna saját hangját gúnyolódni a fejében. Azt mind megeszed? Az igazi sztárok három szem szőlőt és egy pohár Cherry Cola Zero-t reggeliznek. Ne sportolj, megtöri az alakod, fogyjál szerekkel! Alultápláltsága és dehidratáltsága, kiégése és káros gondolatai végül a klinikára vezették. Nem a Chip Clinicre, arra nem volt igazán pénze, hanem az “állatorvosira”. Butcheress kezelése alatt végül valamelyest összeszedte magát.
A sivatagi városban, törött ujjaival, és az első mennyország titkait fürkészve a gyógyulása és boldogsága járt a fejében. A kisstílű árulások, a divatvilág felé kapkodása, és testi, lelki és szellemi pózolásai közepette, a szakadék szélén a doktornő viselkedése megindított benne valamit. Noha Butcheress és Valentine a Metroplex szinte végtelen alkalmi kapcsolatainak egyike volt, kettejük viszonyát mégsem a hirtelen hormonok hatották át. Nem mertem elmondani sem neki, sem másnak, de nem a puszta testiségért jártam oda. A kis figyelmességek, apró érintések, a gondoskodás érdeknélkülisége erős hatással volt rá. Megfogalmazni sem igazán tudta még a gondolataiban sem azt, amit érzett sokáig, mert az a póz, amiben addig élt, nem ismerte ezt a fogalmat. Hála. Hálás vagyok neki.
Butcheressel a párkapcsolata nem volt túl funkcionális, és nem is tudott hova fejlődni. Az első mennyország szürkesége is tükrözte emlékei abszurditását. Az életkoruk különbsége, Valentine eltitkolt bűnöző karrierje, az orvos-páciens viszonyok tabu mivolta, és mind Butcheress, mind Valentine kiterjedt exekből, alkalmi partnerekből álló hálózata, valamint Valentine mondhatni mindennapos Flat/line-os pénzszórásai olyan kontextust adtak kettejüknek, amibe az összeköltözés nem igazán fért bele.
Apró figyelmességeik, meghitt pillantásaik, eltitkolt érintéseik azonban folytatódtak. Ezek nem voltak pózok, nem azért csináltuk, hogy másokat lenyűgözzünk, nem ékszerként viseltük a másikat, nem faszhosszabítónak használtuk egymással való viszonyunkat, hanem csak figyeltünk egymásra a maga egyszerűségében. Ezek őszinte dolgok voltak.
Kettejük viszonyának őszintesége ugyanazon estén vált nyilvánvalóvá, amikor Valentine menekülni kényszerült. Butcheress egy elrontott műtét miatt kényszerült hamis személyazonossággal létezni a BAMA ezen eldugott szegletében, azonban holléte kiderült nemcsak az ott lakók, hanem kergetői számára is. Egyértelművé vált, hogy maximum órák vannak hátra, mire megjelennek a Martonyi névhez köthető céges leszámolóemberek, és elviszik vagy megölik a doktornőt, és kíméletlenül leszámolnak mindenkivel, aki őt védi.
A nagy kapkodásban Butcheress nem testőröket bérelt, nem bandáknál, szamurájoknál, szólóknál, zsoldosoknál vagy kiberpszichózissal táncoló búszter arcoknál kereste a biztonságot, hanem Valentine-nál. Ötletelgetéseik közben, hogy mit lehetne kezdeni a helyzettel, hangzott el a vicc a férfimodell szájából, hogy “Igazából összepakolhatnánk mindent, és mehetnénk Timbuktuba, mindenhová azért csak nem jönnek utánunk.”. Butcheress arca, amit hajával takart, egy régi közlekedési lámpát megszégyenítő gyorsasággal váltott pirosba, majd pirosból zöldbe. “Én kész lennék otthagyni mindent, és világgá menni veled.”
Valentine számára az este maradéka egy zselés-kásás halmazzá olvadt össze, és emlékeit még a neonfényeknél is színesebbre színezte a doktornő szavai. Életének egyetlen őszinte viszonya kölcsönösnek bizonyult. Az éjszakában komoly tűzharcok bontakoztak ki, ezért egy menekülést megszervezni nem igazán volt triviális. Néhány maradék - ezúttal tényleg jó ügy érdekében tett! - hazugságnak, csencselésnek és üzleteknek hála lett pénz, és a Pengék még a menekülésben is partnerek lettek volna, a Sárkányok, akik pedig az egyetlen akadályát jelentették volna Valentine távozásának, hullottak, mint a legyek.
Butcheress gyógyszerekkel túladagolt holttestét Valentine már nem láthatta, az este kavalkádjában a megbeszéltek szerint a férfi a Cervau Discoban bújt el, Butcheress azonban sosem ért oda - kergetői sarokba szorították a Flat/lineban, ahol a szeparéban önkezével, orvosi szakértelmét felhasználva vetett véget az életének. A koktél, amit kikevert magának, olyan erősnek bizonyult, hogy ha a Trauma Team ott állt volna öt méterre tőle, akkor is túl későn értek volna oda.
A veszteség őrületében, a valódi boldogság egyetlen lehetőségétől megfosztva Valentine menekülőre fogta. Kulcs, motor, vágta, kergetők és bosszúállok nélkül. Tenger, hajó, Afrika, Timbuktu. Eljött, mert el kellett jönnie. Ha létezik igazság, akkor létezik másvilág, és szerelme a jó helyre került. A történet a hét mennyországról tetszett neki, bár remélte, hogy nem az elsőbe kerülnek, ha ott együtt lehetnek, akkor még a szeméttel teli űr, a lézerreklámok által eltakart csillagok, és a pornótól és konzolcowboyoktól nehéz éter sem tudta volna kedvét szegni.
Őrületében, és hullámzó halálvágyában többször megfogalmazódott benne a terv, hogy csatlakozik szerelméhez, és önkezével vet véget az életének. Zagyva gondolataiban úgy vélte, ha Timbuktuban hal meg, akkor a másik oldalt, hajával arcát eltakarva, és sejtelmesen, de mosolyogva várni fogja őt halott szerelmének lelke. Az önző veszteség utoljára erőt vett rajta, és szerelme nevét kiabálva addig püfölte az egyik épület falát, hogy eltört néhány ujja a jobb kézfején, és ettől magához tért. Tudta, hogy szerelme nem akarná őt így látni, és Valentine pedig nem akarta őt kitenni ugyanennek a fádalomnak. A falhoz kuporodva, kezét dédelgetve, tekintetével az első mennyországot fürkészve arra gondolt, hogy így, hogy a Butcheress megtanította őt szeretni és önzetlennek lenni, talán van esély arra, hogy olyan életet éljen, ami nem pózokból áll. Vannak még mások, akiknek lehet a barátja, és akikkel foglalkozhat - új barátait már nem kell átvernie divatkarrierekért, nem kell megvezetnie pénzért, nem kell előadnia magát rajongásért. Magában humorosnak talált egy morbid hasonlatot. Végülis csak elkövettem az öngyilkosságot, mert az a Valentine, aki idejött, az meghalni jött ide, és egy másik megy haza.
Hogy emléket állítson utazásának, és hogy valami nyomot hagyjon Timbuktuban másnap néhány festékszóróval felfestette kettejüket az épület falára, ahol eltörte a kezét. Bár nem lett a legszebb graffiti, ez már nem számított, mert alkotását emléknek szánta és nem póznak, egyetlen közönségének szerelmét akarta, akiről most már biztos volt, hogy a másvilágról figyeli őt. A két mosolygó arc alá egyetlen üzenetet hagyott csupán. Tudva, hogy kedvese gyűlölte álnevét, és tudva, hogy Timbuktuban úgysem fog érdekelni senkit, merte a keresztnevét használni:
Lélekben örökké veled
Victoria & Valentine
Emlékére eldöntötte, hogy vigyáz magára, és nem hagyja, hogy a keze rosszul forrjon össze, így orvos után nézett, és azt is tudta, hogy utána elindul vissza BAMA-ba. Remélte, hogy az újranyíló Flat/Line-ban, vagy bármilyen más nevet is válasszon magának a hely, majd ihat egy Victoria koktélt.